Az év utolsó bejegyzése

Hát... ismét független vagyok.

Visszatekintve a 2009-es évre alapvetően elég eredményesnek mondható.
Rengeteget utaztam, nyelvet tanultam, eltérő kultúrákat tapasztaltam, pótolhatatlan élményekkel gazdagodtam és új embereket ismertem meg.

Remélem, hogy a 2010-es év még több sikert tartogat számomra. Bízom benne, hogy amire nem volt időm, lehetőségem, pénzem a 2009-es évben, sikerül megvalósítani a következőben.

Talán egyszer még szerelmes is leszek... ki tudja. :)

Nyafizni is kell néha

Nah, most elegem van! Minden kezd összeomlani körülöttem. :(

Papa egyre szarabbul... már a háziápoló szolgálat sem tudja ellátni körülötte a feladatokat.

Bella is beteg napokóta, de nem tudjuk, hogy mibaja még mindig.

A munka megy, de egyre több a rámháruló feladat és nehezen birom.

A magánéletem kezd romokban heverni. Csalódom egyre többet, kezdem kinyitni szemem... ismét független akarok lenni. Kezdek megint megfulladni.

A Szeretet Ünnepén bűnbocsánat

Gyötrődöm minden nap... nem tudok másra gondolni már egy ideje... nem tudok aludni rendesen. Hibáztam és nem látom a kiutat. Nem tudom, mit tegyek, csak szenvedek. Sírás kerülget. Szorítja torkom, de nem jön ki. Látni akarom, távolról nézni. Érezni a tekintetét, megbocsájtó ölelését.

Ő is szenved, tudom jól, de bármit teszek, nem válaszol. Látom esténként magam mellett, előttem van tekintete. Még símogat álmomban, még suttogja fülembe, hogy szíve örökre itt marad.

Hová tettem az eszem? Ez egy halott illúzió.

"De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."

Ady Endre: Karácsony (részlet)

Hazám, hivatásom...

Csodálatos ez a város. felbecsülhetetlen érzés, mikor este már nyugodt lélekkel tekerek haza, mikor lenézek a hídról a Dunára, a hidkra, a hegyekre , a várra. Szeretek itthon lenni akkor is, ha itthon sosem leszek gazdag, sosem lesz akkora jövőm és karrierem, minnt külföldön.

Nem szakma ez, hanem hivatás... lelkemmel csinálom, s boldog vagyok, ha eredményt érek el. Mert nincs jobb, egy hálás tekintetnél, egy érzelmekkel teli, mégis egyszerű "köszönöm"-nél. Ezért érdemes felkelni. Ezért kell minden nap ismét belevágni. Mert 100 meg 100 kudarc mellett akad mégis sikerélmény.

A tekerés élménye

Hát elérkezett a nagy nap! Tegnap este Alleycatre siettem serényen.

A többit innen: http://www.alleycat.hu/blog/20091206/mikulas-allycat-noi-szemmel

Fotók: http://malleycat.matt.fotoalbum.hu/

Rengeteg biciklist ismerek már, és ez jó... egyre több ember köt hazámhoz. (Nem mintha ne lenne rengeteg ismerősöm amúgyis.) :D

I'm lucky in MY LIFE

Végre kezdek "egyenesbe" jönni parányi életemet illetően. :)

Sikerült elhelyezkednem a Magyar Vöröskereszt Tranzit Foglalkoztató szervezeténél részmunkaidős szociális munkásként. Nyolc gondozottam, rengeteg projekt és óriási nyüzsgés jellemzi elmúlt és elkövetkezendő napjaimat. A munkát természetesen környezet tanulmányokkal és szükséglet felmérésekkel kezdtem.

Fantasztikus, hogy ismét saját szakmámban dolgozhatom, mégha az ezért járó anyagi ellenszolgáltatás kevés is.

Klienseim egyenlőre egyettműködők, készségesek - remélem, hogy ez így is marad. :)

A család és otthon ismét kicsit háttérbe szorulni látszik, de azt hiszem, most erre van szükségem elsősorban, hisz honapokig csak velük törődtem, s az itthoni gondok rendkívül frusztrálttá tettek.

Munkahelyemre biciklivel járok, irodám berendezés alatt áll. Hétfőn kapok számítógépet is, bár kényelmesebb saját notebookomon dolgoznom. Vezetőm Balázs, próbálja részemre a szükséges feltételeket, megfelelő körülményeket kiharcolni, ami nem könnyű, de lassacskán sikerül. Az első perctől kezdve jobbkeze vagyok, teljes támogatását élvezem.

Szerencsésnek mondhatom magam ismét, mert itthon lehetek, mert dolgozhatom, mert egyszer mindenhol kisüt a nap, s ennek most részese vagyok.

A szakmai példakép jegyében:

http://www.youtube.com/watch?v=aBCj8lZHnuo&feature=related

Élni az életet/ Élnem az életem

Egy dolgot megfogadtam magamnak 11 évvel ezelőtt.

Úgy élem az életem, hogy ha bármikor véget ér, elmondhassam: éltem és boldogan éltem. Nem bántam meg semmit és megvalósítottam mindent, ami addig belefért.

Ezt az elvet nem felejtem egy percre sem, s bár sok hibát követek el, minden hibámmal válalom életem. Ember vagyok, hibáznom kell.

Nem jutottam el az allycat-re sajnos, de a lehetőségekhez képest jóléreztem magam. Az élet olyan kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, mit tartogat számomra a jövő, de hiszem, hogy egyszer feltétel nélkül boldog lehetek. Ez éltet.

Levi szerint úgy élem az életem, mint Sarah a Sweet November-ben. Megtiszteltetés, ha rá emlékeztetem. Életem legszebb bókja, mert ezzel igazolom az életfilozófiám.

Betegen

Sikerült kimerülnöm testileg és lelkileg egyaránt. Beteg lettem fizikailag egy éjszakai esőben való hazatekerés alkalmával szerda hajnalban... :S

Most küzdök a felfázással, hurutos köhögéssel. Állati! Ma allycat lett volna péntek 13 okán - azaz lesz is, csak valszeg nélkülem. Persze, még lehet, h megpróbálom, mert nagyon akarok menni. Minden azon múlik, h mennyire tudom kikúrálni magam. Persze lesz decemberben is; télapó és karácsony okán, de nekem ez lenne a második és szeretnék minél többre menni, amíg itthon vagyok és lehet.

Elképzelhető, hogy sikerül egy részmunkaidős nagyon rugalmas állást megkapnom a Vöröskeresztnél. Ez boldoggá tesz, mert látok fantáziát a leendő feladatomban, ugyanakkor szabadkezet kapnék sokmindenben. Saját gépen kell dolgozni, de ez nem zavar, sőtt.

A bicajosok körében egyre több embert van alkalmam megismerni és jólérzem velük magamat. Sokat viccelődöm, szórakozom velük. Kedden és csütörtökönként lejárok bringa konyhára és további programokra invitálnak az emberek.

Össze kéne futni már Csabáékkal is, mert hiányoznak, mint a fene, de nekik is sok a dolguk.

Sokat gondolkodtam a barátságon. Azt hiszem, az igazi szeretet lényege a feltétel nélküli elfogadás, a teljes megbocsájtás... sikerült megértenem Eni lépéseit, s bár nem hiszem, hogy jó megoldást választott, megértem tettét. Nem hiszem, hogy valaha ismét barátok leszünk, de már nem gondolok rá rossz szívvel. Most is remélem, hogy boldog és az is marad, hogy ha van valamiféle erő felettünk, akkor az vigyáz rá minden tettében és nem hagyja, h megoldhatatlanul nagy bajba sodorja magát.

Elrontottam...

Elcsesztem mindent... mindent.

Nincs munkám, nincs iskolám, nincs semmim. Mindent tönkretettem... :'(

Másfél hónapja itthon :)

Hazaértünk és belevetettük magunkat a hétköznapokba.

Noyával szine minden nap beszélek, sokszor találkozunk Budapesten, ha errefelé van dolga. Azt hiszem, elmondhatom, hogy ő végre ismer egy kicsit. Érdekes, hogy minden igaznak hitt barátságom az együtt lakással ment tönkre, s Noyával így kezdődött. Nincsenek titkaink egymás előtt, s szemtől szemben képesek vagyunk kritikusnak lenni a másikkal akkor is, ha nem kellemes a másik félnek hallani hibáit.

Sajnos állást még mindig nem találtam, de folyamatosan keresek és remélem, hogy itthon dolgozhatom egy darabig. Nem akarok most külföldre menni. Szeretem a hazám, élvezem az itthonlét minden pillanatát. Hetente többször járok le mamáékhoz segíteni, viszem őket orvoshoz, ápolom és felügyelem papát.

Bár nincs még munkám, ezért dolgozni nem járhatok biciklivel, mégis minden nap 60-70km-t tekerek a városban különböző programok okán. Egyre több biciklistát van alkalmam megismerni, akikkel túrázni voltam már nem is egyszer, bringa konyhán is megjelenek, ha van rá lehetőségem, s próbálom elsajátítani a tudást, hogy minél több dolgot meg tudjak szerelni magamtól is.

Néhány havernak főzök délutánonként, ha van kedvem és időm. Ez azért jó, mert kizárólag önmagamra nem koszolnék be lábost, de jó hangulattal szívesen vendégül látom őket és étvágyam is nagyobb.

A magánéletem is kezd rendbe jönni talán, s a sok stressz mellett, napi rendszeres mozgással kiegyensúlyozottabb vagyok, mint bármikor korábban.

Voltak idők, mikor rettegtem az egyedülléttől... mára kialakítottam élvezetesen magányos életem, s minden napot élvezek. Megtanultam repülni a szabadság szárnyán, s rájöttem, hogy ez sem rosszabb, mint a társas élet.

Az utolsó bejegyzés

Boldog vagyok, hogy egyre többen olvassátok a blogot és küldtök kommentárokat e-mailben. Jólesik, hogy érdeklődtök felőlem, bármilyen sokáig is vagyok távol, s mégjobban, hogy aggódtok, ha hosszabb ideig nem jelentkezem.
A nyári USA projekt holnap lezárul, egyenlőre nem tudom, merre tovább. Remélem, hamarosan kiderül a bizonytalan, s a lehető legjobban alakul ismét minden.
Bár anyagilag nem nyertem ezzel az úttal semmit, rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehettem, új barátokra találhattam, a munka területén ismét bizonyíthattam, s olyan helyekre juthattam el, amikről mások álmodni sem mertek.
Elmondhatom magamról, hogy világot látok, mégis tudom, mi a haza szeretete, az otthon adta boldogság.
"Fecske vagyok, mely messze száll, de mégis mindig hazatalál."

New York-ban!!!! :)

Most érkeztünk meg new yorki hostelünkbe. A hely kultúrált és rengeteg a fiatal. A repülő útunk nagyon kényelmes volt, eddigi legjobban felszerelt légijárattal utaztunk, a Virgin America-val. Rettentő fáradtak vagyunk, majd holnap este kipofozom kicsit a korábbi bejegyzést és feltöltöm az elmaradt fotókat. Ismét 6 óra időeltolódásban vagyunk a korábbi kilenc helyett, így megyek is aludni.

Ismét Los Angeles-ben :)

Ismét Los Angelesben vagyunk, holnap innen indul a repülőnk New York-ba. San Francicsoból busszal jöttünk ide, ahol megismerkedtünk egy nagyon kedves Bolgár sráccal. Beszélgettünk vele, s megtudtuk, hogy a Ferrari egyik gyakornok tervezője. Ő is amolyan világjáró. Dolgozott Ausztriában, Olaszországban, Torontoban, jelenleg egy los angelesi barátjánál lakik és San Franciscoban mutatta be tervező munkáját. A buszozás végén felajánlotta, hogy elhoz minket a hotelünkbe. Örömmel elfogadtuk a lehetőséget. Köszönetképp meghívtuk Magyarországra. :)

Fantasztikus tapasztalnunk itt az emberek segítőkészségét, vendégszeretetét.

Ne aggódjatok

Tudom, hogy eltüntem kicsit, de mozgalmasak voltak a napok és Las Vegasban nem volt internetünk sajnos. 5,-e éjszaka érkeztünk álom városomba; San Francisco-ba és holnap megyünk vissza busszal Los Angelesbe. 8-án reggel innen repülünk New Yorkba, s ott maradunk egészen a hazaútig. A buszon megpróbálom feltölteni a fotókat, amiket készítetünk.
A Grand Canyonba nem jutottunk el, mert az eső elmosta azutat és a GPS félre navigált minket. Jeep kellett volna, de mi csak egy Chavrolet Impala-val mentünk, így fél úton kénytelenek voltunk visszafordulni. A 66-os út mellett azért lefényképeszkedtünk. Las Vegas kellemes csalódás volt annak ellenére, hogy itt virágzik a prostitució, s a casinokban játék közben lehet dohányozni és alkoholt fogyasztani.
San Francisco fantasztikus, sajnálom, hogy nem maradhatok több időt itt, de jövőre feltétlen eltöltök itt egy hetet. Fantasztikus épületek, mesés parkok és ezernyi látványosság - sajnos nem jutott idő mindenre.

Malibu Beach-en

Malibu naplementekor...

Malibu LifeGuards. A jobb oldali srác nagypapája magyar!!!

A boldogságtól repülni támadt kedvem. :)

Tegnap reggel a hostelben megismerkedtünk 5 magyar Campleaders-es fiatallal. Elmentünk velük Erre a csodálatos helyre. Fürödtünk a Csendes óceánban, élveztük a hullámokat. Sajnos kagylót nem találtam itt, de még nincs minden veszve.

Este sétáltunk a Santa-Monica beachen... elég érdekes, hogy nappal a gazdagság, fényűzés jellező itt, este hajléktalanok uralják ezt a területet. Nem mertem fotózni, nehogy megharafudjanak ránk...

American Adventure part 2.

A tábor véget ért... vérzett a szívem, nem akartam menni. A búcsúzás Tal-től, John-tól, Gregtől, Marktól, Sathtől és a többiektől rettentő nehéz volt.

Az utolsó beszélgetések, ölelések. Hiányozni fognak a közös bulik, az őszinte beszélgetések.

Lydit sajnáltam, mert ő és Mark még maradnak a campben, de 29-e reggel Eninek és a Toalett Kingnek távoznia kellett a táborból, így már nem kell félteni szeretett kolléganőm. :D

A sors mindenkinek azt adja, amit megérdemel. Már tudom, hogy meg volt minden írva előre. Látnom és tapasztalnom kellett: nem barátság az, amiben oly annyira hittem. El kellett ide jönnöm, hogy új dolgokat lássak, megtapasztaljam ezt az életet, hogy új, igazi barátokra találjak, hogy utazzak, s új terveket szőjek.

Jólesett, hogy otthon se feledtetek el. Jó volt olvasni a leveleket.

Minden nehézség ellenére fantasztikus nyarat tudhatok magam mögött, s persze nincs mindennek vége még.

Tegnap megérkeztünk Noyával Los Angelesbe. Voltunk város néző túrán, ma megyünk egy pár a hostelben megismert magyar Camp Leaders-es emberrel Malibu Beachre. Ez a leghíresebb beach itt, itt van háza Schurley McLein-nek is.

A csoport kép

Sorrendben: Zugi, én, Mark, Dóri, Lydi, Kathren, Noya.

Boston, utolsó közös kép...

Hosszú volt a búcsúzkodás. Persze ismét esett az eső és rettentő hideg volt! Épp, mint amikor megékeztem.

Fényképek ismét. :)

Noya! Ne fotózz már annyit! :P

Richard Gere háza előtt! (Sajnos nem találtuk otthon. :D

Most komolyan fotót kell itt csinálni???

Michael Jackson Never Land házának kapujánál. Ezer féle ajándék hever az út mellett születésnapjára emlékezve.

A Hollywood felírat a hátunk mögött!

Ez itt kérem a Hollywood Westboulwar! Itt található a hostelünk mindenhez közel. :)

Noya Merilyn csillagánál állva.

Los Angeles leszállás előtt valamivel. Óriási ez a város!

GrandCanon a levegőből!!!!

Boston, Chack in uán, beszállás előtt. Los Angeles már csak pár óra utazásra van.

A váróteremben találtam ezt a széket... csak nem tudták, hogy jövök????

Laslye-vel ketten. Aki mindig megmosolyogtatott. :)

Sath és én. A legjobb Secret Friend.

Rabin és én. (Aki Dél-Afrikából jött.)

Tal és barátnője Lisa. Az utolsó percek és Tal szülinapja, augusztus 28.

George Track-ját vezettem!!! Cool!

Utolsó széna szállítás. A lányokkal nevetve végezzük a munkát, bármi is legyen az! :)

Tal a lovon, boldogan.

Hajnali lovaglások Tal-lel. Paco-n ülök épp, mögöttem a tó tele tavirózsákkal.

Az utolsó camp fire... ismt közösen Burgess és Hayward, mint az elején.

Tal és Josue... a két nem normális. :P (A banquett estéjén.)

Az utolsó Check out Burgess-ben. Ennyire megpakoltuk az autót minden szállitásnál a camperek csomagjaival. :D Lídia és Dóri a képen.

Boston, a 2. világhborúban meghalt amerikai katonák emlékmű előtt este.

Csodás álmok jönnek...

Reggel Tal és én lovagoltunk. Fantasztikus ilyenkor reggel vágtázni az erdőben, és a tavak körül. A kissebbik tó tele van tavirózsákkal, s a reggeli napsugár fénye úgy esik rá, mintha ezer meg ezer lámpás úszna a vizen. Mivel eddig sosem fotózkodtunk a lovakkal, most magunkhoz vettük kameráink és bepótoltuk az elmaradhatatlan eseményt. :)
Tegnap ismét nagy jó dolog történt velem: vezethettem George terepjáróját!!! Egy egész délelőtt olyan feladatot végeztem Markkal, amihez használnom kellett autót, de a lányoknak is kellett a Toyota jeep, igy George odaadta a kocsiját. Délután már fél 2-kor szabadok voltunk ketten, mert olyan keményen dolgoztunk egész nap. Ma is el lettem engedve már fél 3-kor, ami George elismerésének jele.
Az utazás már szinte minden részletében meg van rendezve, a szállások, buszjegy, repjegyek megvéve és lefoglalva, az utazás végösszegét is tudjuk, igy nem aggódom. Minden tervem megvalósult végül az 'Igéretek Földjén' annak ellenére, hogy voltak nem várt nehézségek.

Mindig elfeljtek egy csomó mindent...

A Staff Banquet-en megemlitett Leni név szerint is, mikor felkonferálta a maitenance teamet. Külön köszönetet mondott a munkámért és ez rettentő büszkeséggel tölt el. Ma ismét nagy elismeréssel büszkélkedhetek, mert Rachel ma Tal-t megkérte, hogy jöjjön vissza a jövő nyáron, mint Hourse Back Riding Director, és felkért engem, hogy legyek Hourse Back Riding Assistant!!!!! Ez azt jelenti, hogy a vezető csapattal dolgoznék már jövő nyáron több pénzért és Tal szabadnapjain én vinném a csoportokat lovagolni is. :) Ennél nagyobb elismerést el sem tudok képzelni.

Ma a Wather Front dokkjait kellett ellenőriznünk Burgessben, ami rettentő jó volt. Úszhattunk bólyán kivül, a dokkok alatt, ugorhattam fejest, játszottunk mindenfélét a vizben.

A 4. session vége

Elérkezett a 4. session vége is, megkezdődik vasárnap a speciality week.
Furcsa, hogy kevesebben vagyunk és érzem a munka végének közeledtét is. Némiképp izgatott vagyok az utazás miatt... hogyan fog sikerülni, milyen nem várt probélmák fosrdulnak majd elő.
Tegnap (pénteken) Staff Banquett volt, ahol egy igen puccos vacsorát rendezetk nekünk. Garnéla rák, eper, és rengeteg igen inycsiklandó fogást sorakoztattak fel fogyasztásra. Némiképp kényelmetlenül éreztem magam, mert láttam, hogy főn9keink dolgoznak most, s szivem szerint beálltam volna segiteni a felszolgálásban, mosogatásban, de persze ezt nem engedték. Utána közösen mentünk el a helyi pub-ba, hogy kitáncoljuk magunkból az elmúlt hetek feszültségét, megünnepeljük az utolsó közös együtt tölthető órákat.
Furcsa érzésm van... maradnék még, de szinte mindenki távozik a következő héten, tehát nem lenne már ilyen a légkör. Remélem, hogy a kapcsolatok nem szünnek meg később sem. A Closing Camp Fire-ön kaptunk egy-egy gyertyát, melyet legközelebb Szilveszterkor gyújt meg mindenki annak reményében, hogy a jövő nyáron ismét mind találkozunk.
Talnek egyre többet segitek. Munka előtt megetetjük együtt a lovakat, vacsora után szénát szállitok neki, és segitek ismét etetni, takaritani.
Sikerült az elmúlt hónapok alatt 5 kilót hiznom, de azt hiszem, ez inkább izom és nem feltétlen zsir. Rettenetesen megerősödtem, ami legfőképp a karomon látszik, de ez nem is csoda. Állandóan emelek, cipekedek, a lányok közül én végzem a legnehezebb munkákat. Ez némiképp elismerés is, mert Jassie és George tudja, hogy el tudom végezni a rám bizott feladatokat, mint a flexelés, asztal javitás, fűkaszálás, stb.
Ma day off-unk volt, amit Hyannis-ban töltöttünk. Mindenki megvette, amire még utazás előtt szüksége lehet.
Tal barátnője megérkezett Manhattan-be, s 28-án este itt alszik a táborban. Tal ekkor tölti 23. születésnapját, s együtt ünnepeljük közösen. :) Kiváncsi vagyok, hogyan fog sikerülni. Remélem, nem fogom elbőgni magam, hisz ez amolyan búcsú buli is lesz, s az elmúlt hónapok alatt nagyon jó barátosnéra találtam. Fura lesz nélküle.

Mariners & Pioneers

Ma megkezdődött a camp záró nagy csata; a Mariners and Pioneers csata.
Ilyenkor a fél tábor kék, a másik fele piros ruhát vesz fel, s eszméletlen vetélkedés kezdődik a győzelemért. Különféle feladatokat kell teljesiteni, pl. ki tud nagyobb zajt csapni reggel 6-kor... stb.
Fantasztikus az itt tapasztalt légkör ilyenkor. Mindenki vetélkedik, nincs kivétel, senki sem húzza a száját. Egységben mozognak a gyerekek, de nem tévesztik szem elől azt, hogy ez csak egy játék, s valaki veszteni is fog a vetélkedő végén. Tetszik, hogy biztatják az ellenfelet is, szerencsét kivánnak nekik és élvezetes játékot minden rosszindulat nélkül. :)
Holnap korábban végzünk a munkával, mert George elvisz minket - maitenance-ket - a Boston Museumba. Várom már nagyon!!! :D
Talnek többet kell segitenem mostantol, mert Fiona munkájára nem tart igényt a tábor a továbbiakban, s holnap reggel el kell hagynia a Camp területét. Nagyon nagy mulasztást követett el, ezért kevesebb, mint 24 órát kapott a távozásra. Ez egyben azt is jeleneti, hogy Talnek nem lesz több szabadnapja, hisz én nem láthatom el egydül a lovakat, s csak ketten voltak szerződtetve erre a feladatra.
Nem baj, jót bulizunk itt is a hétköznapokban, s már nincs sok hátra. :)

HighRopes-on voltunk ebéd után, ami fantasztikus volt!!!!! Nagyon élveztem, bár némi félelmem volt a magasban.
A program után folytatódott a munka nagy bánatomra. Munka mözben nem vettem észre egy darázskast, és szarrá csiptek a szemetek. Ez volt az a pillanat, amikor olyan rosszul lettem az ilyedtségtől, hogy elvitettem magam a health centerbe. Eszméletlenül feldagadt minden csipés. Lefotóztam a fészket utólag, mikor Dany és Jassie lefújták őket méreggel. Amint tudom, feltöltöm a fotókat. :)
Mielőtt aggódnátok, már jól vagyok és persze gyógyitottam magam némi ChocoTacco-val - kedvenc jégkrémem itt. :P

:D

Alig hiszem el, de már csak két hét és megkezdjük Noyaval az utazást, s kevesebb, mint egy hónapom van hátra az "igéretek földjén".
Foglalkoztat, hogy mi lesz otthon.
Biciklizési vágyam már szinte elképzelhetetlenül nagy. Különösen, ha meglátok itt egy Schwinn Csepel-t. (Rengeteg ilyen márkájú biciklit látni itt. Nem is hinnétek!!!)
Ma láttam egy idős házaspárt profi kerékpáros felszerelésben, Kona bicajokkal. Én is igy akarok kinézni majd örgen. :D
Most megyek NigthClimb-ozni. :PPPP

Fotók végre :D (Mindenféle)

Orlean tengerpartja. A legszebb eddig utazásom alatt.

Orleans, világító torony

Cape Cod vasút. Máig ezzel utaznak az emberek :D

Movies on the green a csajokkal. (Dóri szerint olyan vagyok, mint egy gyerek, aki vattacukrot kapott.)

Hát igen. Este azért kell a pulcsi.

Arisona üdítő italok. Mindenki ezt issza. Nagyon finom Ice teák minden ízben.

Orlean tengerparján. Élvezem a homok puhaságát. :D

Orlean Main Street

Orlean Óceán partja

A kikötő Hyannis-ban.

Hyannis legszebb partszakasza. Valahol a távolban van az én hazám... összeköti a két földrészt az óceán.

Maitenance grill night. Persze hamburger húst sütöttünk, mint a filmekben. :P