Over the rainbow

A nehéz napok után azt hiszem, kezdem összeszedni magam. :)
Eni minden szabadnapját átcserélte, igy a továbbiakban nélküle megyek dayoff-ra.

Ma reggel Tal, Tayler, Katiejo és én elmentünk tereplovagolni az erdőbe. Fantasztikus volt beszélgetni, tanitgatni őket, s az állatok közelsége megadta napom tökéletes kezdetét. :)
A mia nappal kezdetét vette a 3. session - a táboroztatás két hetes intervallumokban zajlik, ezeket session-oknak nevezzük. - Ezek a napok a legkönnyebbek, mert ilyenkor a reggeli rutinmunkák után az új táborozók csomagjait kell kocsival szállitanunk a három megadott csomópont valamelyikére. Mivel a lányok csomagjai nehezebbek és rend szerint több, a fiúk pakolnak a lány táborban (Hayward) és mi lányok a fiúk birtokán (Burgess).
Az elkövetkezendő két hétben van minden dolgozónak egy speciális feladata: megajándékozni a secret friend-et minden nap. Természetesen nem tudhatja meg, hogy ki az ajándékozó. Ma 6 embertől kaptam ez alkalomból ölelést. :)
Én ennél könnyebb ajándékot választottam elsőre; A kisherceg-ből választottam a róka idézetét.
Rettentő jólesik, hogy olvassátok a bologot, hogy érdekel titeket, mi is történik velem ezen a távoli földrészen és beszámoltok az otthoni dolgokról. Hihettlen, hogy apa megvette a már rég áhitott kecskéit és miminden más történt még az elmúlt időszakban.
A telefonom tönkrment teljesen sajnos, igy legközelebbi dayoff-on vennem kell egyet mindenképp. Nem is baj, mert akkor legalább lesz itteni telefonszámom.

Kétségek közt

Azt hiszem, sikerült Enivel kötött barátságomnak legmélyebb pontját elérni rossz értelemben. A hétvégén úgynevezett Change Over Day lesz, amikor két maitenance-nek kell dolgoznia, s mindenki más szabadnapját tölti. Ez a hétvége a mi reszortunk lett volna, s utána egyszerre két szabadnapot kaptunk volna, amikor Boston teljes megtekintését terveztük. A héten a többiektől megtudtam, hogy Eni elcserélte ezt a napot, s Lidiával dolgozom, igy a közös "long dayoff" is meghiúsult. A legjobban az bosszant, hogy mikor megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet, háritotta a felelősséget, kitért a válaszadás alól. Több további probélma is felvetődött kettőnk barátságát illetően, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Rendszersen a fiú táborban alszik titokban, amire kezd rájönni George a főnökünk. Nem tudok, s nem is akarok hazudni, ha megkérdezik merre volt éjszak, mégis elvárja, hogy falazzak neki. Tudattam vele, hogy erre nem vagyok hajlandó.
Másik fontos kérdés az, hogy ha ezt a két napos szünet cseréte sem volt képes közölni velem, mennyire számithatok rá a munka befejezte után??? A napokban elkezdek még utitársakat keresni, ill B és C tervet késziteni, mert a jelenlegi helyzet megőrjit.

Kedden elmentem bulizni a Camp dolgozóinak nagyrészével. Természetsen Tal is ott volt! :)Rendkivül jól éreztem magam. Sokat beszélgettünk, táncoltunk, fogyasztottunk némi alkoholt is. Dórival és Lidiával egyre jobban tudok együtt dolgozni. Rengeteget beszélgetünk, sokat nevetünk, viccelődünk. A bőröm egyre barnább a sok napozástól. Tegnap dayoff-on a yellow tram vezető csak "Beach Girls"-nek nevezett minket. A hajam egyre jobban kiszivja a nap, vége kimondottan szőke. Sajnos nem látszik, hogy természetes - inkább lenőttnek látszik - ezért gondolkodom rajta, hogy befestem.
Pénteken ismét összejőn a nagy csapat, közös mozizást tervzünk.
Ma mgkaptuk a Maitenance pólókat. Nem igazán tetszik, de flvttem, hogy Jassie és George boldog legyen. A tábori egyenpóló stilusosabb, a Change Over-eken azt kell hordani, mert ebből tudják a szükők, hogy bátran fordulhatnak hozzánk kérdeseikkel, ill segitségért.

Dórit lelkiismeretesen edzem reggelenként, de ki kell találnom kiegészitő sportot, mert bár nem hizom, a napokban keletkezett feszültségem le kell vezetnem valahogy. Sajnos az egésznapos fűkaszálás nem meritett ki ma sem.
Sikerült ismét mérgesszömörce olajnak rámkerülnie, de rutinosan mosom lefelé az ellenanyaggal, s igy kiváltságosnak mondhatom magam a többiek közt, mert mig a többiek bőrén már rég elfertőződött, nekem még egyszer sem. :)
Megint mennem kell, de igyekszem a napokban feltölteni a képeket.
Irjon MINDENKI e-mailt, mert nagyon hiányoztok! Gágor tessék beszámolni a bicajozásról, az integrált urak minden tagja sziveskedjen beszámolni a történtekről, Ádám várom a diplomaosztó bonyodalmairól szóló sztorikat, Olga babavárásáról a hirket, Levi a Balaton túráról,Oli és Bella a sütögetős estékről, Váradi általánosan, és MINDENKI MINDENRŐL számoljon be feltétlenül!!!
Hiányoztok! Pusssz!!!

képek júli 6-ról, és pár gondolat

Épp kagylót keresek... meglepő???? :D

Tallal a parton. Szerencsére szinte minden szabadidőt vele tölthetek. :)

Gaterade és Ginger Alle a kezünkben, lábunk a sós vízben. Kell ennél több????

Péntek este day off volt, elmentünk Hyannis-ba és beültünk egy Ír Pub-ba. Tal rendkívül jó humorú, barátságos lány. Ittunk Samual Adams sört (Bostonban főzik), táncoltunk élő zenére, beszélgettünk. Kellemes kikapcsolódás volt.

Másnap reggel esett az eső, ezért a bevásárló központban vásárolgttunk és beültünk mozizni. Most a Hangeover-t néztük meg, korábban - pár hete - a Proposal-t.

Legközelebb szerdán lesz szabadnapunk, de még nincs pontos tervünk arra, hogy mit csináljunk. Talán elmegyünk Orlean-ba...

Nemsokára, talán a hét végén megvesszük a repülőjegyet is a nyugati partra. Eddig ezt nem tudtuk megtenni, mert az itteni bankkártyánk nem volt aktiválva, ill most utaltak először fizetést rá.

Eni mostanság elég furán viselkedik. Olyan, mint az időjárás... próbálom nem magamravenni rosszabb perceit, de egyre nehezebb. Szerencsére sok emberrel jóban vagyok, s ha végképp tele a hócipőm, Talnek segítek az istállóban a lovak körül. Ilyenkor kedvenc lovamnak Bennek viszek almár is.

Reggelenként az új maitenance lánnyal Dórival futok pár percet. Én vagyok a trénere. :) Nagyon kedves lány, lelkiismeretesen kisajtolom belőle a teljesítményt. Utána együtt kávézunk és készülünk elő a munkához.

Rettenetesen nagy honvágyam van esténként... jó lenne tudni, hogy mi történik otthon. Írjatok!

58 nap hazáig

Rettenetesen nehéz... napjaink szinte egybe forrnak, tova repülnek.
A ránkbizott feladatokat lelkiismeretesen látjuk el Enivel - George és Jassye el is ismeri munkánk, sokszor korábban végzünk, hisz a napi feladatot teljesitettük. Egyre jobban szeretnek minket munkatásraink és a táborozó gyerekek érdeklődését is felkeltettük származásunkkal, udvarias viselkedésünkkel, állandó jókedvünkkel. Ma nem jutott hely nekem szokásos asztalunknál, s ezt észrevéve egy csapat táborozó invitált társaságukhoz. Nevemet tudták, sok kérdést tettek fel, alig tudtam megenni reggelim is. :)
A maitenance csapat összeállt. A hangulat jó, kár hogy mind magyarok vagyunk főnökeinket leszámitva... :( Mark volt az egyedüli angol, de őt munkaerőhiány miatt áttették a konyhára, s Dóri csatlakozott hozzánk. Ezzel nem lenne gond, de a karbantartó munka megköveteli az erős fizikumot, mig a konyha nem felstéstlenül.
Esténként fáradt pillanataimban rengeteg gondolat kavarog bennem, de energiám már nem marad arra, hogy papirra vessem. A honvágy és otthon váró lét bizonytalanság hadat üzen egymásnak. Nem tudom, hogy otthon akarok e dolgozni a továbbiakban, vagy folytassam világ látást.
Az amerikai kultúra megismerése vegyes érzelmekkel tölt el. Sok dolog tetszik benne. Befogadók, érdeklődők, kedvesek és őszinték, de kapcsolataik rendkivül felületesek.
Hiányzik otthoni önállóságom, kevesebb kötöttséggel járó éltem - mégis eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne itt normális munkát válalni egy két évre. Legjobban a szabadságom hiányzik azt hiszem.

Mindig kevés az időm :(

Néha nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jobb... ha több szabadidőm lenne, vagy a jelenlegi, mikor gondolkodni nincs is igazán időm, csak repülnek a napok, mint égen a madarak.
Napjaink viszonylag monoton munkavégzéssel telnek. Délelőtt takaritunk, szerelünk, javitgatunk apróbb dolgokat, délután füvet nyirunk, házakat festünk, ajtót szerelünk, sátrakat állitunk, tankolunk vagy kocsival szállitunk dolgokat a fiú és lány tábor között.
Rettenetesen nehéz megszoknom, hogy itt automata váltóval rendelkezik minden kocsi. Még most is sokszor keresem kezemmel a sebváltót. :S
Az ételeket már rettenetesen unjuk Enivel. A zöldségek és gyümölcsök többsége látszatra csodaszép, de megkóstolva csalódást okoznak, mert iztelenek. A kenyér édesitett, mintha kalácsot ennénk, s a bundáskenyeret sajt helyett porcukrozva tálalják nekünk.
A zsiros tej itt 2%-os, a light teljesen zsirtalan. A joghurt szintén zsirtalan tejből készül, s ez számomra nagy csalódás. Tegnap ettem ittlétem legfinomabb főételét egy adag curry-s lencse leves formájában. Csoda, hogy nam tettek bele cukrot, mert mindent édesitenek.
Enivel nagyon jól megértjük egymást, szinte mindenben egyetértönk, s bármit meg tudunk bszélni.
A napokban elkezdjük megvenni a repülőjegyeket is további utiterveink megvalósitásához. Terveink szerint szeretnénk megnézni San Francisco-t, Los Angeles-t, Las Vegas-t és New York-ot.
Pénteken este maitenance grill party-t tartunk, szombaton pedig ismét szabadnapunk lesz, igy most egy másik beachet nézünk meg a közeli városban. :)
Most mennem kell...

Jelmez bál a táborozók megérkezte előtt (06.26.)

Counsuler-ek. :)

A Kitchen STAFF!!! :D

A képen sorrendben:Eni, én, Donna, Ir lányok, Noya, és Robin.

A képen: Eni, Tal és én.

Talán kevesen tudjátok, hogy az első két hétben nem voltak gyerekek a táborban. Ez az időszak a kollégák megismerésével, a tábor technikai előkészitésével telt, amihez a táborozók programjainak végigpróbálása is beletartozik. Mikvel a gyerekek két hetes időszakokra jönnek, mi is kiéltük magunkat a programikon, igy résztvettünk tábortűz estén, "cabart night"-on, és volt jelmezbál is. Ennek képeit töltöttem most fel szabad perceimben. :)

Gyereknapom itt is megtartom :Ddd

A nap végét egy kisebb "criticalmass" koronázta meg. Sajnos nem volt időm már beszélgetni velük, pedig hivtak, mikor meglátták, hogy fotózom őket bicajos táskával a hátamon. :)

Igazi rákász hajó! Nem olyan, mint a Forrest Gump-ban? :)

Szabadnapunk délelőtjét a helyi bevásárló központban kezdtük, mert az eső esett és Eniék vásárolni akartak. Hamár kénytelen voltam "Shopping-olni" megfűztem a csajokat egy kis hizó kúrára. Számomra nosztalgia volt. Oli, Hugi emlékeztek a régi időkre???
Amikor végre kisütött a nap, nekiláttam a városnak. Elmentem a kikötőbe, megkerestem a beach-et, gyűjtöttem kagylókat és úsztam az óceánban. Fantasztikus nap volt!!!!!

Első szabadnapom képi

Eni első vásárlása! A másfél dolláros papucs. Látjátok a problémát? :S

J.F.K. Museum... egy kis kultúra.

Háttérben a lényeg!!!

Ismét a járművek!!! :D

Néha olyan kicsinek érzem magam... ti neeeeeeemmm????? :S Mellettem TAL, az izraeli leányzó, akinek anyukája magyar származású. - Milyen kicsi a világ! Vagy sok a magyar? 8-)

Az egyik boltnál az eladó kutyusa kiszúrt magának. :) Sajnos nem játszhattam vele túl sokat, mert Eniék épp itt nem találtak érdekes árut.

Megérkeztemkor rettenetesen hiányoztak az otthoni megszokott dolgok, de legfőképp a biciklizés! Mindenhol a vasparipákat stirőltem -, s még most is ezt teszem - épp ezért talán nem meglepő, hogy rengeteg kétkerekű fotóját láthatjátok. :)

A tábor környezete. :) Itt éljük mindennapjaink.

Szerettünk volna Enivel egy háziállatot... találtunk egy teknőst. :D

Nem kell aggódni, nem fogtuk be!

A levegőben Boston felé :)

Boston a reptértől.

A ház, ahol lakunk. Wollie Women.

1. bejegyzés!!!! :)

Kedves Barátok, Ismerősök!

Közkivánatra végre sikerült megalkotnom blogom. :D
Terveim szerint minden utazásom és otthontöltött időm számomra fontos momentumát rögziteni fogom ide - visszamenőleg is - fotókkal kiegészitve. :)
Ha valaki lemaradt volna, egy kis összefoglaló:
- 2008. október - december Németország, Frankfurtban voltam bébiszitter
- 2009. január - február Németország, München betegápoló
-2009. június - szeptember USA, Boston műszaki karbantartó (- jelenlegi projekt)
Az utazások célja nyelvtanulás, világjárás, más kultúrák közvetlen közelről való megismerése.
A blogot két okból nyitottam meg:
-szerencsére sok kedves ismerős van, aki érdeklődik hogylétemről, de ennek hártánya, hogy ritkán tudok mindenkinek válaszolni a levelekre
- önellenőrzésképp - szeretném később is visszaellenőrizni magam, gondolataimat, a nehezebb helyzetek megoldásának módjait.

Még ma remélhetőleg fel tudom töldteni az utóbbi hónap friss képeit, hogy végre megmutathassam, merre is járok épp...