Csak tanunlni...

Kb. másfél hónapja vagyok elcsúszva egy beadandó anyaggal. Meg kéne írnom, de nem könnyű. Mellette készülni kéne már, gyakorlatot teljesíteni, esszéket írni. Mindezt persze munka mellett, otthon mellett.

Ma végre kitakarítottuk a nappalit, de hátra a konyha, a fürdő is. Persze én vagyok a barom, mert ha minden nap 15 perccel korábban kelnék, talán megmaradna a rend folyamatosan, s csak porszívózni, felmosni kellene.

Persze mindig elhatározom, hogy mostantól másképp lesz, de a megvalósítás már nem mindig sikerül.

Nem baj, most ismét elhatározom. :)

Ismét csinosodott kicsit a lakás. Elhoztuk a kanapém, vettünk rá huzatot, díszpárnát is. Festenem kéne még egy képet, nameg a rég tervezett falióra is elkélne, de lassacskán egyre otthonosabbá válik birodalmunk.

Már megvettük az első karácsonyfa díszeket is, s megállapodtunk, hogy egy pici fát díszítünk majd fel. Alig várom már az első közös ünneplést. Jack is kapni fog valami szépet. :D

Amikor diplomatikusan vagyok köcsög

"Olyan ritkán jöttök!" -panaszkodik.

Hát ha valamivel, akkor ezzel tuti el lehet borítani az agyam. A másodiknál nem bírtam megállni és közöltem: "Hiába a kert, Jacket nem lehet elengedni. Mindenhol veteményes, virág. Így elég nehéz... nálunk Jack teljes jogú családtag. Ott van, ahol mi is... így elég nehéz jönni."

Talán mondott még valamit szabadkozásul, de már próbáltam nem figyelni. Idegesített a tudat, hogy a kutya kint fekszik egy másfél méteres póráz végén az esős időben, miközben eleve náthás. A vásárolt kutyaházba nem volt hajlandó belemenni, így nagy nehezen kapott némi helyet az eresz alatt. Várta a megváltást, ahogy én is.

Jelen és jövő... mindennel...

Sokminden történt az elmúlt időkben megint... végre sikerült szabadságra menni, aminek rettentően örülök. Gyakorlatilag munkábaállásom ótanem vettem ki szabadságot, így rettentő kimerült voltam már. Az elmúlt napokat hármasban töltöttük aktív dögléssel. :)

Rájöttem, hogy kutyával pihenni nehezebb, mint gyerekkel, hisz nem lehet mindenhová bevinni. Ennek eredményde, hogy nem éltünk végül egy balatoni meghívással. Persze fádradtak is voltunk elindulni, de másik jelentős gond, hogy a strandokra nem lehet bevinni Jacket, a lakáson kívül pedig még nem volt egyedül. A kutyafuttatóból is képes kiküzdeni magát, ha vízért megyek és otthagyom, nemhogy egy idegen kertből, egyébből.

Megoldásképp elmentünk a Luppa bányatóhoz fürdeni, amit mindd rettentően élveztünk.

Hétfőn bementem a fősulira és kiderítettem, hogy befejezhetem másoddiplomás tanulmányaim.

Valószínűleg ez alatt az év alatt befejezhetem egyéni tanrenden munka mellett, így hamarabb ki tudok harcolni fizu emelést, ha leteszem a nyelvvizsgát is. Szerencsére a sulinak olyan régi része vagyok, hogy mindenki segítségemre van. Kávéval fogadtak, beszélgettünk, és mindent megbeszéltünk a flott folytatás érdekében.

Szeptemberben kemény hónap vár rám... szociális vásárt tartunk, továbbképző konferenciára megyek, előadást tartok angolul (ettől félek), Edelénybe utazom a csapattal házakat rendbehozni, Ambrus találkozóra megyünk, Jack fél éves oltásait meg kell kapnia, ill. Tomi szülinapját ünnepeljük! Persze mindezek mellett a hétköznapi munka, család, kutya jelen van, így nem igazán tudom, hogyan is fogom megcsinálni mindezt.

Vajon hogyan csináljákmások? Annyiszor látom, hogy egyesek tökéletes háziasszonyok, munkaerők, hallgatók, anyák és kitudja még mik egyszerre... nem idegesek, időre készek mindennel, sikeresek minden területen...

Én nem tudok mindenben megfelelően magas színvonalat nyújtani... örülök, hogy legalább még anya nem vagyok.

Fura érzések

Papa múlt hónap végén távozott közülünk... még mindig képtelen vagyok felfogni, bár a temetésen túl vagyunk. Hiányzik szegény, bár tudom, hogy ez neki már nem volt élet.

Ahogy egyre több ember távozik mellőlem a "másvilágra", azon gondolkozom: vajom tényleg létezik másik dimenzió? Vajon Anya és papa találkoztak odafent? Milyen lehet a folytatás és meddig tart?

Vajon ott is annyi kötelesség van, mint itt földi létünkben? Kezdek belefáradni a kötelességekbe. Míg korábban másfél állást, egy főiskolát és egy teljes háztartást láttam el reggel 5-ös keléssel és futással, most a főállásom alig birom a magánélet mellett, s egyre többet időt is szeretnék a családommal együtt tölteni. Vajon mitől változtam meg így??? Vajon melyik volt a jobb? Egy biztos. Élvezem, amikor a családommal lehetek. :)

Örök nyugalom...

Hétfőn voltunk megnézni mamával a Jáhn Ferenc Kórház csepeli telephelyét Papa részére. Mama kezdett belefáradni lelkileg és fizikailag az ápolásába, ezért a Hospice javaslatára megnéztük a Krónikus és Rehabilitációs részleget. A dolgokat rendben találtuk a főorvos asszony és pszichológus kedvesek voltak.

Szerdán szállították be Papát délelőtt mentővel. Csütörtökön munka után meglátogattam. Vittem neki újságot, ásványvizet. Aludt épp... felkeltettem, de nem akart rámnézni, nem beszélt. Kérdezgettem, meséltem neki kicsit, s mikor láttam, hogy fáradt, mindjárt alsziktovább, elköszöntem tőle.

Ma szombatra ígértem ismét látogatásom... reggel 5 és 6 között telefonált Mama, hogy Papa örök nyugalomra tért.

Jobb ez így neki... örülök, hogy láthattam csütörtökön még. :(

A mindennapi félelmek

Jack managyon megijesztett... hányt reggel egymás után háromszor. Délben elkéretszkedtem munkából és siettem haza. Útközben vettem csirke szívet, hogy főzhessek neki diétás ebédet, ha mégsem lenne nagy a gond.

Szerencsére nem volt baja.

Jack egyre nagyobb... reggelenként ébresztjük egymást. Megszokta, h felmosással kezdődik a nap, aztán reggelit kap, s megfőzöm a kávém. A forró ébresztő alatt ő ölemben fekszik, simodatom 10 percig. Ezt követően öltözés közben dobálom részére a labdát, beszélgetek vele, míg a fürdőben tollászkodom, vagy figyeli szóváltásunk Tomival. Rendkívül okos, értelmes. :)

Most volt pénteken 12 hetes, így végre megkapta a szopornyica kombinált vakcinát is. két hét múlva ismét parvo, aztán veszettségi, és megint szopornyca. A legközelebbi oltásnál vért is vetetek tőle, mert rengeteget iszik. A doki gyanakszik, hogy esetleg vese vagy máj betegsége van és ezért iszik/pisil olyan sokat...

Tomi még mindig tűri rosszaságom. Néha elképedek, hogy van még a világon, aki elvisel, sőtt szeret! Hogy mit is??? Azt nem tudom, mert mintha mindent megtennék ennek ellenkezőjéért.

Mindegy, a lényeg, hogy Tomi még bírja a strapát és rettentően szeretem.

Pár napja nem gyújtottam rá. Elhatározásom elég elszánt, remélem kitartok a végsőkig. Csak a reggeleket kell túlélni, mert olyankor rettentően nagy a kísértés.

Kis CSALÁDOM :)

Tomival már több, mint három hónaposak is elmúltunk. A lehető legtöbb időt töltjük együtt. Sokat pihenünk, de gondoskodunk közös élményekről és egyéb programokról is.

Május 16-án elhoztuk Jacket első közös kiskutyánkat is. Sajnos másnap kiderült, hogy beteg, de sikerült túlélnie az éjszakát. Még mindig nem gyógyult meg teljesen, de alapvetően jókedű, játékos és rettentő okos ez a csokibarna spániel. :)

Nem tudok rá haragudni semmiért. Sokmindent megért, de persze próbálja áthágni a szabályokat és néha felesel is. A szobatisztaságra nevelés a betegség miatt elég nehézkes, de idővel sikerül majd megbírkózni vele.

Elkezdtük berendezni a lakás nappaliját is. Élvezem a közös elképzeléseket, ötleteléseket.

Munkahelyemen rendkívüli változás van, amit elég rosszul viselek: Balázs (főnököm) felmondott. Ő volt az első felettesem, aki teljesen szabadkezet adott munkámban, minden területen kezdettől fogva megbízott bennem és rendkívüli módon próbált eredményre inspirálni. Távozásával lelkileg nehéz megbirkóznom, de mindemellett többfeladat is fog rám hárulni.

Természetesen Balázs megígérte, hogy idővel szeretne tovább vinni leendő munkahelyére, de szerintem ez feledésbe fog merülni, s most csak magát nyugtatja kéretlen ígéreteivel. Nem hibáztatom, hisz rendkívül nehéz mindent a semmiből megteremteni. (Ezt én már tudom, hisz ugyanezeken estem át pár éve.)

Papát és mamát a hónapban nem láttam... talán ennek köszönhető, hogy nyugodtabb vagyok - nincs min idegeskedni. Jövő hétvégén le kéne néznem hozzájuk, de nem tudom, hogy belefér-e a programba majd. Lelkifurdalárom van Oliékkal szemben, hogy rájuk hagyom a gondozást, de mivel mindig csak veszekszem mamával az utóbbi időkben, inkább nem idegesítek mindenkit. Persze így minden Olira hárul és ez bánt a legjobban. A munka melletti ottthoni és családi teendők nem hagynak időt neki a szórakozásra, s félek, hogy ki fog merülni, mert mama addig szívjavérét, míg az utolsó cseppig el nem fogy. /Mérhetetlenül önző./

Apa ismét úgy hívott meg külföldi ismerőst, hogy azt senki sem akarta, s persze neki volt a legkevesebb ideje is rá. Andrew az én lakrészembe lett beköltöztetve ittartózkodása idejére, így nem tartózkodtam sok időt szerény lakásomban.

A biciklis baleset L1 csigolya töréssel zárult, amit az április 28-i leletek igazokltak. Már bejelentettem a károm a bizosítónál, s várom, hogy a rendőrség is végre lezárja ügyemet. A sok munka mellett kevés időm van ilyenekre, de igyekszem kézbentartani a dolgokat nagyjából.

Borsó meg a Héjja (nameg minden más)

Több, mint két hónapja élünk együtt, eddig teljes egyetértésben.

Voltak már nyűgösebb napjaim, de még nem mutatkozott meg minden. Próbálom magam moderálni, mert Tomi rendkívül megértő és feszültségem sosem a vele való kapcsolatomból származik.

Papa él, most nincsen nagyobb baja, de mama kezdi megelégelni az ápolását, ami abban mutatkozik meg legfőképp, hogy fiatalkori sérelmeit meséli a vasárnapi ebédeknél és egyéb látogatások idején. Ezt rendkívül utáljuk a tesókkal együtt, mert papa már nem tudja megvédeni magát, a múlt pedig elmúlt, a jelenre kell összpontosítani, segítség pedig mégsem kell mama szerint fizetett szolgáltatás keretében. A pénz rendkívül meghatározó számára, mident ez határoz meg neki, sokszor papa hátrányára. Több alkalommal nem teszi időben tisztába vasárnap, ha tudja, hogy várhatóak vagyunk a nap folyamán, aminek eredménye, hogy az ágynemű is átázik, mindent cserélni kell.

16-án volt egy biciklis balesetem munkába menet a Haller utcában reggel. Nem bírtam felkelni, így az OMSZ vitt el a Merényi Kórházba. A biciklinek kissebb baja lett, nekem viszont csigolya törésem, így most nem tekerhetek, gerincem pihentetni kell, nem emelhetek és nem cipekedhetem. 48 órás megfigyelés után kiengedtek. Egy hét táppénz, most pedig dolgozom, de próbálom kímélni magam. A nap végére így is rendkívül elfáradok, hátam sajog.

Holnap megyek ismét kontrollra, ahol kiderül, hogy milyen gyorsan gyógyul a hátam.

Szerencsére Tomi mellettem van és folyamatosan támogat mindenben, segít amiben csak tud.

Hétvégén volt a Balaton-kör, amin nem vehettem részt, de azért leutaztam és kellemes hétvégét töltöttünk Balatonföldváron. Kipróbáltam magam a légpuska lövészet terén. A többiek szerint elég jól megy és élveztem is. :) Tomi körbetekerte a tavat. Szegény rettentően kifáradt, mire beérkezett a célba, de nagyon büszke voltam rá. Vasárnap megettük első idei lángosunkat is.

Balázs a főnököm egyre rosszabb napokat él át. Hétfőn felajánlottam neki, hogy a héten munka után menjünk el inni, beszélgetni kicsit, hátha ki tudja engedni a gőzt, oldódik a feszültsége. Örült neki. Szerdán vagy csütörtökön sort kerítünk rá.

A munkahelyen minden rendben. A klienseket imádom, így nem nehéz a mentor és szocmunkás szerepet ellátni körülöttük. Nekem is sikerült elnyernem bizalmukat, így mindig szívesen fordulnak hozzám segítségért.

Néha nehéz...

Nehéz feldolgozni azt a veszteséget, mely kézzel megfoghatatlan...
Nehéz elveszteni olyan embert, akit talán sosem ismertem igazán, mégis jelentőségteljes, mert értéke volt az együtt töltött időnek, s szenvedés érezni a hiányát annak, ami el sem kezdődött - a barátságnak.
(Köszönöm a mosolyt, a kellemes perceket, a fantasztikus beszélgetésket és mindent, mi szavakban ki nem fejezhető, mert a világ összes szava is kevés lenne...)

Itt dolgozom. Büszke vagyok, hogy itt dolgozhatom.

http://index.hu/video/2010/03/04/kiasztaloskodjak_magukat_a_hajlektalansagbol/

Jelentés ;)

Hát a gondok nem halványultak, de könnyebben veszem az akadályokat. Mivel kezd egészségem rámenni megint, úgy döntöttem, hogy más is csinálhat valamit a családban, nem kell nekem mindig ugrálni.
Papa dolgait most mamára hagytam. Helyette járok fogorvoshoz, háziorvoshoz saját dolgaimmal, megszüntettem rendőrségi feljelentésem, amit az iwiw profilom feltörése miatt tettem, és élem a mindennapokat Tomival boldogan. :) Rengeteget old rajtam, bár még így is sokszor ingerlékeny vagyok sajnos, de próbálok nem bántó lenni és viszonozni azt az örömöt, amit nap, mint nap ő ad nekem. Örülök, hogy mellettem van.
(KÖSZÖNÖM NEKED!!!)

Egyik szemem sír,a másik nevet

A lelki kötődés kettős játék... ha megszeretesz valakit, a halál közelségével elkezdesz rettegni is, mert egyel több ember van, akit elveszíthetsz...

Áttekerünk az élet erdelyében

Rengeteg a gond, a baj... minden pillanatban akadályok keletkeznek. Morfin kell, de nincs orvosi javaslat, nem írhatja fel a házi doki, infúzió kell, de a receptet meg kell szerezni, nem elég csak felíratni, az orvos szabadságon... nem sorolom.

Nem csüggedek... KáTzMérral minden hegyen áttekerünk ketten.

Haldoklik

Papa ma reggel vért hányt. Mama telefonon hívott, rohantam ahogy tudtam. Hívtam a mentőt, jött az ügyelet. A keringés összeomlott...

Elviszik az angyalok magukkal, befejeződik a földi szenvedés.

(Kiborultam.)

Enyhül az idő.

Kezd melegedni az idő, s ezzel kedvem is kicsit jobb.

Papának sikerült szereznem 3 "felesleges" infúziót arra az esetre, ha baj lenne és azonnal kellene használni.

Mama melanóma kontrollja jól sikerült, így csak június végén kell ismét vizsgálatra mennie.

Papa jól van, de unja már az életét.

Nagynéném részére fel kell kutatnom a háziápolás minden lehetőségét, mert pár héten belül kiengedik a kórházból és felügyelet kell majd részére. Dolgozni nem mehet vissza tartósodó "zavart" állapota miatt.

A család többi tagja jól van szerencsére. Én ugyan néha kicsit lemerülök lelkileg, de próbálok figyelni magamra. Nameg van aki figyel és vigyáz rám. :)

Egyre nehezebb...

Egyre nehezebb...

mindig maximumot nyújtani,

mindig mindenkinek megfelelni,

mindig nyugodtnak lenni,

mindig menni és csinálni.

Soha sem sírni,

soha sem idegeskedni,

soha sem panaszkodni,

sha sem megállni,

Soha, de soha nem hibázni.

Mert csinálni kell, ÉRTE, ÉRTÜK,

tartani bennük hitet, lelket;

hogy egy nap még minden szép lesz,

BOLDOGSÁG és TELJES ÉLET.

S ha megkérdezik: "mikor?"

Optimista tekintettel naívan azt mondani:

"Hamarosan... remélem, mert ez már pokol."

S várod csak várod a megoldást,

a Bibliában írt megvilágosodást,

mert próbálsz hinni a mesékben,

ez segít át minden percben, az élet fura erdejében.

S ha megleled majd AZT az ösvényt,

nem lesz olyan akadály,

mely megtorpant, s könnyeket csal szemedbe,

mert vidám játékossággal ugrod át.

Papa

Papa kezd "leszáradni a lábáról". Holnap jön a Hospice szakápoló.

Szörnyű olvasni azokat a dolgokat, amiket már eleve tudtam... mégis borzalmas így.

Délután hasgörccsel telefonálgattam, mint egy veszett kutya az orvosoknak és a Hospice-nek, nehogy elvigyék papát kórházba.

(Este elsírtam magam... közeleg az idő... el kell búcsúznom.)

Ez az én életem! - (Dühöngő)

Sok dolgot megéltem, s megélek nap mint nap. Sokat hibáztam, mégis el kellett követnem azokat a hibákat, amiket elkövettem. Nem bántam meg semmit.

Büszke vagyok arra, amit teljesítettem, s teszek nap, mint nap a családomért, a barátaimért, magamért.

Egy dolgot azomban nem tűrök senkitől: ítéletet. Ez az én életem! Csinálja utánam bárki, s mondja azt, hogy könnyű jóbban csinálni!

Könnyű papát megmosdatni, ellátni, a családommal együtt élni, a munkahelyemen megfelelően teljesíteni és ezer meg ezer részletben az élet egyéb területén megfelelni.

Aki ennél jobban teljesít, tisztelem és becsülöm, de ne merjen senki elítélni semmilyen területen!

Ember vagyok és vannak még érzéseim.

Világmegváltó

Világmegváltók voltunk ma. Bele kellett mennem a játékba. Nem szabadott ellent mondani neki, mert akkor feldühödik és agresszív lesz... ki tudja, ilyen állapotban mire is képes.
Ő akar lenni a Dalai Láma. Ő akar lenni az első, mert korábban sose volt még... kérte, hogy engedjük meg most az egyszer.
Hét napunk van, ma volt az első. Felturbózott időben jártunk, mindent elterveztünk. Holnapra meghívtuk lista szerint azokat, akik lesznek még lámák egyszer, holnaputánra azokat, akik már voltak. - Tőlük okulni kell. Élő és holt egyaránt ott lesz. A titkos vonalon hívtuk őket...

Nem,én jól vagyok. Nagynéném kevésbé. Olyannyira meg akart gyógyulni, hogy bele zavarodott elméje. Ma rá vigyáztam, míg nagybátyám munkáját próbálta végezni és orvosi ellátást szerezni.
Sosem éreztem még magam ilyen kimerültnek és bánatosnak egyszerre. Az idő lelassult, a percek óráknak tűntek. Életem leghosszabb délelőttje volt.

:-(

Az ágyára felkötötte a gondozó kapaszkodónak a nadrágszíjjat. Mama kiment főzni ma és felügyelet nélkül hagyta papát. Mire bement, papa leszerelte és a saját nyaka köré fonta... megelégelte a szenvedést azt hiszem... célját nem sikerült elérnie. :'-(
(Kiborultam.)

Interjú a munkahelyemen

A Kossuth Rádió "Magyarországról jövök" c. műsor egyik riportere látogatott el munkahelyemre és készített velünk interjút. A riport 2010. január 23-án került adásba.
(20sec 56mp-től)
http://www.mr1-kossuth.hu/musoraink/magyarorszagrol-jovok.html

Aktuális és közelmúlt, avagy a meztelen valóság

"Én látástól mikulásig dolgozom, betegeskedem....(lelkileg elfáradtam)

Papa várja a halált... egész nap ágyban fekszik. Felfogadtunk egy ápolót mellé napi 4 órában, aki pelenkázza, öltözteti, segít a fürdetőnőnek, és takarít szabad idejében.

Mama egyre gyerekesebb, ami miatt ki is fakadtam hétvégén és borult a bili. Kő kövön nem maradt, utánam a vízözön, de hatásos volt, mert este felhívott, hogy bocsánatot kérjen és elismerte, hogy igazam van.

Bandiékkal is nehéz szót érteni, mert dirigálni tudnak, de tenni nem akarnak semmit.

Papa nem beszél már semmit, valószínűleg fájdalmai vannak a daganatok miatt, ami főleg a homlokcsont áttétből ered. Rengeteget fogja a homlokát, sokat alszik. Hétvégenként lent vagyunk Olival és többnyire én emelem ki az ágyból, öltöztetem fel, teszem tisztába, ha mosdatni kell, én emelem, tartom és Oli mossa. Az autóba már csak rendkívül nehezen tudjuk betenni, mert nem férünk hozzá, ezért minden orvost lehetőség szerint házhoz hívunk. Könnyíti a helyzetet, hogy vásároltunk egy elektromos kórházi ágyat neki, amivel minden pozicióba távirányítóval mozdítható, s ezt végre nagyi is kihasználja.

Apáék jól vannak, most jöttek vissza Ausztriából. Egy hétig síeltek, addig én etettem a kecskéket is a telken. Nem örültem neki, mert így este 11-kor tudtam csak nekifogni a hólapátolásnak, de apa miatt megcsináltam becsületesen. Jelenleg 4 kecske van, kettő várandós.

Apa sokat tárogatózik, eljár szabadegyetemre, templomba.

Bella nagyon beteg volt az ünnepek alatt, s még most is vigyáznia kell, mert bár fájdalmai már nincsenek, egy nagyyon csúnya vírusos májbetegséget kapott. Több héten keresztül minden reggel vért vettek tőle, enni képtelen volt 2 teljes hétig, a fájdalomtól sírni sem volt ereje, aludni, feküdni, ülni képtelen volt. Szerencsére az elsődleges gyanút sikerült kizárni, mert azt hitték, hogy leukémiás, de ez nem volt igaz. Sok vizsga kihagyása után, most ismét tanul, könyvtárba jár, de nagyon vigyáznia kell, mert a legkissebb megeröltetés esetén leszakadhat a lépe és életveszélyes állapotba kerülhet.

Olival mi ketten szakadunk száz felé és osztjuk fel a feladatokat papa ellátása, mama segítése, Bella orvosokhoz szállítása és a munkahelyünkön szükséges teljesítés között.

Bár a horoszkópom azt írta, hogy ez az év lesz a legeredményesebb karrierem szempontjából, azt hiszem, mégis a pokol vár még ránk...

Február 4-én viszem mamát a bőrrák felülvizsgálatra, ahol megnézik, hogy sikerült e megállítani az áttétek terjedését. Szerencsére az ápolónk (Aranka) tud vigyázni papára addig.

Most a Vöröskereszt Szolgáltatóház alkalmazottjaként vagyok szociális munkás, amit nagyon élvezek. Itt hajléktalanokat foglakoztatunk, képzünk tovább és segítünk nekik megfelelő lakhatást biztostani. Végre nem halat, hanem hátót adunk a változás érdekében és ez tetszik. Persze itt is vannak nehéz időszakok, de a munkát nem keverem a magánélettel és így szeretek dolgozni járni. Balázs a főnököm teljesen szabad kezet ad, és mindig nagyra értékeli munkámat. Rengeteg pályázatot és projekt tervet készítek, jövök, megyek, szervezkedem.

Amikor tehetem, biciklivel játok dolgozni és ez segít levezetni a feszültségem. Most készül a második bicajom.

Marci napsugár az életemben minden alkalommal. Már magának olvas mesét esténként és legutóbb levelet írt Editéknek. Ez állt benne:

APA ANYA,
ELMENTEM MESZIRE MAJD EGYSZER JÖVÖK.

SZERETETEL MARCI

Azt hittem, beszarok, mikor elolvastam. :D Másnap pedig megfűzte Editet, hogy süssön neki "hamuba sült pogácsát", de szerencsére csak a kanapén ette meg. :)"

/Idézet az egyik barátomnak írt levelemből.../

Boldogság

Boldog vagyok és ezt most SENKI sem veheti el tőlem! Boldog vagyok, mert kezd sinen lenni minden. Már csak a fizetésemen kéne változtatni... :S

Wiharos életem... az év kezdete

Már megint beteg vagyok. Sikerült végképp lemerülnöm. Lázasan, náthásan fekszem egész nap ágyamban, dolgozni, gondolkodni képtelen vagyok, pedig lenne mit csinálni.

Rengeteg gond szakadt a nyakamba mostanság, de talán így is boldogulok az akadlyok legyőzésével lassacskán.

Szerencsére nem hagyom magam hergelni semmivel. Már nem érdekel semmi, csak a céljaim.

A Bécs-Pozsony Alleycat-et ki kellett hagynom. Péntek hajnalban indultunk vonattal Hegyeshalomra. Innen akartunk áttekerni Bécsbe, amikor már oly mértékben rosszul voltam, hogy kénytelen voltam Zeidorfból ismét vonatra ülni és így eljutni Bécsbe. Sajnos az alvás nem segített másnapig, így reggel a nevezés helyett a pályaudvarra tekertem vissza. A többiek tiszteletre méltón teljesítették a távot és tekertek vissza Pozsonyból Rajkáig, ahonnan hazahozta őket az esti vonat.