I'm lucky in MY LIFE

Végre kezdek "egyenesbe" jönni parányi életemet illetően. :)

Sikerült elhelyezkednem a Magyar Vöröskereszt Tranzit Foglalkoztató szervezeténél részmunkaidős szociális munkásként. Nyolc gondozottam, rengeteg projekt és óriási nyüzsgés jellemzi elmúlt és elkövetkezendő napjaimat. A munkát természetesen környezet tanulmányokkal és szükséglet felmérésekkel kezdtem.

Fantasztikus, hogy ismét saját szakmámban dolgozhatom, mégha az ezért járó anyagi ellenszolgáltatás kevés is.

Klienseim egyenlőre egyettműködők, készségesek - remélem, hogy ez így is marad. :)

A család és otthon ismét kicsit háttérbe szorulni látszik, de azt hiszem, most erre van szükségem elsősorban, hisz honapokig csak velük törődtem, s az itthoni gondok rendkívül frusztrálttá tettek.

Munkahelyemre biciklivel járok, irodám berendezés alatt áll. Hétfőn kapok számítógépet is, bár kényelmesebb saját notebookomon dolgoznom. Vezetőm Balázs, próbálja részemre a szükséges feltételeket, megfelelő körülményeket kiharcolni, ami nem könnyű, de lassacskán sikerül. Az első perctől kezdve jobbkeze vagyok, teljes támogatását élvezem.

Szerencsésnek mondhatom magam ismét, mert itthon lehetek, mert dolgozhatom, mert egyszer mindenhol kisüt a nap, s ennek most részese vagyok.

A szakmai példakép jegyében:

http://www.youtube.com/watch?v=aBCj8lZHnuo&feature=related

Élni az életet/ Élnem az életem

Egy dolgot megfogadtam magamnak 11 évvel ezelőtt.

Úgy élem az életem, hogy ha bármikor véget ér, elmondhassam: éltem és boldogan éltem. Nem bántam meg semmit és megvalósítottam mindent, ami addig belefért.

Ezt az elvet nem felejtem egy percre sem, s bár sok hibát követek el, minden hibámmal válalom életem. Ember vagyok, hibáznom kell.

Nem jutottam el az allycat-re sajnos, de a lehetőségekhez képest jóléreztem magam. Az élet olyan kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, mit tartogat számomra a jövő, de hiszem, hogy egyszer feltétel nélkül boldog lehetek. Ez éltet.

Levi szerint úgy élem az életem, mint Sarah a Sweet November-ben. Megtiszteltetés, ha rá emlékeztetem. Életem legszebb bókja, mert ezzel igazolom az életfilozófiám.

Betegen

Sikerült kimerülnöm testileg és lelkileg egyaránt. Beteg lettem fizikailag egy éjszakai esőben való hazatekerés alkalmával szerda hajnalban... :S

Most küzdök a felfázással, hurutos köhögéssel. Állati! Ma allycat lett volna péntek 13 okán - azaz lesz is, csak valszeg nélkülem. Persze, még lehet, h megpróbálom, mert nagyon akarok menni. Minden azon múlik, h mennyire tudom kikúrálni magam. Persze lesz decemberben is; télapó és karácsony okán, de nekem ez lenne a második és szeretnék minél többre menni, amíg itthon vagyok és lehet.

Elképzelhető, hogy sikerül egy részmunkaidős nagyon rugalmas állást megkapnom a Vöröskeresztnél. Ez boldoggá tesz, mert látok fantáziát a leendő feladatomban, ugyanakkor szabadkezet kapnék sokmindenben. Saját gépen kell dolgozni, de ez nem zavar, sőtt.

A bicajosok körében egyre több embert van alkalmam megismerni és jólérzem velük magamat. Sokat viccelődöm, szórakozom velük. Kedden és csütörtökönként lejárok bringa konyhára és további programokra invitálnak az emberek.

Össze kéne futni már Csabáékkal is, mert hiányoznak, mint a fene, de nekik is sok a dolguk.

Sokat gondolkodtam a barátságon. Azt hiszem, az igazi szeretet lényege a feltétel nélküli elfogadás, a teljes megbocsájtás... sikerült megértenem Eni lépéseit, s bár nem hiszem, hogy jó megoldást választott, megértem tettét. Nem hiszem, hogy valaha ismét barátok leszünk, de már nem gondolok rá rossz szívvel. Most is remélem, hogy boldog és az is marad, hogy ha van valamiféle erő felettünk, akkor az vigyáz rá minden tettében és nem hagyja, h megoldhatatlanul nagy bajba sodorja magát.

Elrontottam...

Elcsesztem mindent... mindent.

Nincs munkám, nincs iskolám, nincs semmim. Mindent tönkretettem... :'(

Másfél hónapja itthon :)

Hazaértünk és belevetettük magunkat a hétköznapokba.

Noyával szine minden nap beszélek, sokszor találkozunk Budapesten, ha errefelé van dolga. Azt hiszem, elmondhatom, hogy ő végre ismer egy kicsit. Érdekes, hogy minden igaznak hitt barátságom az együtt lakással ment tönkre, s Noyával így kezdődött. Nincsenek titkaink egymás előtt, s szemtől szemben képesek vagyunk kritikusnak lenni a másikkal akkor is, ha nem kellemes a másik félnek hallani hibáit.

Sajnos állást még mindig nem találtam, de folyamatosan keresek és remélem, hogy itthon dolgozhatom egy darabig. Nem akarok most külföldre menni. Szeretem a hazám, élvezem az itthonlét minden pillanatát. Hetente többször járok le mamáékhoz segíteni, viszem őket orvoshoz, ápolom és felügyelem papát.

Bár nincs még munkám, ezért dolgozni nem járhatok biciklivel, mégis minden nap 60-70km-t tekerek a városban különböző programok okán. Egyre több biciklistát van alkalmam megismerni, akikkel túrázni voltam már nem is egyszer, bringa konyhán is megjelenek, ha van rá lehetőségem, s próbálom elsajátítani a tudást, hogy minél több dolgot meg tudjak szerelni magamtól is.

Néhány havernak főzök délutánonként, ha van kedvem és időm. Ez azért jó, mert kizárólag önmagamra nem koszolnék be lábost, de jó hangulattal szívesen vendégül látom őket és étvágyam is nagyobb.

A magánéletem is kezd rendbe jönni talán, s a sok stressz mellett, napi rendszeres mozgással kiegyensúlyozottabb vagyok, mint bármikor korábban.

Voltak idők, mikor rettegtem az egyedülléttől... mára kialakítottam élvezetesen magányos életem, s minden napot élvezek. Megtanultam repülni a szabadság szárnyán, s rájöttem, hogy ez sem rosszabb, mint a társas élet.