Az év utolsó bejegyzése

Hát... ismét független vagyok.

Visszatekintve a 2009-es évre alapvetően elég eredményesnek mondható.
Rengeteget utaztam, nyelvet tanultam, eltérő kultúrákat tapasztaltam, pótolhatatlan élményekkel gazdagodtam és új embereket ismertem meg.

Remélem, hogy a 2010-es év még több sikert tartogat számomra. Bízom benne, hogy amire nem volt időm, lehetőségem, pénzem a 2009-es évben, sikerül megvalósítani a következőben.

Talán egyszer még szerelmes is leszek... ki tudja. :)

Nyafizni is kell néha

Nah, most elegem van! Minden kezd összeomlani körülöttem. :(

Papa egyre szarabbul... már a háziápoló szolgálat sem tudja ellátni körülötte a feladatokat.

Bella is beteg napokóta, de nem tudjuk, hogy mibaja még mindig.

A munka megy, de egyre több a rámháruló feladat és nehezen birom.

A magánéletem kezd romokban heverni. Csalódom egyre többet, kezdem kinyitni szemem... ismét független akarok lenni. Kezdek megint megfulladni.

A Szeretet Ünnepén bűnbocsánat

Gyötrődöm minden nap... nem tudok másra gondolni már egy ideje... nem tudok aludni rendesen. Hibáztam és nem látom a kiutat. Nem tudom, mit tegyek, csak szenvedek. Sírás kerülget. Szorítja torkom, de nem jön ki. Látni akarom, távolról nézni. Érezni a tekintetét, megbocsájtó ölelését.

Ő is szenved, tudom jól, de bármit teszek, nem válaszol. Látom esténként magam mellett, előttem van tekintete. Még símogat álmomban, még suttogja fülembe, hogy szíve örökre itt marad.

Hová tettem az eszem? Ez egy halott illúzió.

"De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."

Ady Endre: Karácsony (részlet)

Hazám, hivatásom...

Csodálatos ez a város. felbecsülhetetlen érzés, mikor este már nyugodt lélekkel tekerek haza, mikor lenézek a hídról a Dunára, a hidkra, a hegyekre , a várra. Szeretek itthon lenni akkor is, ha itthon sosem leszek gazdag, sosem lesz akkora jövőm és karrierem, minnt külföldön.

Nem szakma ez, hanem hivatás... lelkemmel csinálom, s boldog vagyok, ha eredményt érek el. Mert nincs jobb, egy hálás tekintetnél, egy érzelmekkel teli, mégis egyszerű "köszönöm"-nél. Ezért érdemes felkelni. Ezért kell minden nap ismét belevágni. Mert 100 meg 100 kudarc mellett akad mégis sikerélmény.

A tekerés élménye

Hát elérkezett a nagy nap! Tegnap este Alleycatre siettem serényen.

A többit innen: http://www.alleycat.hu/blog/20091206/mikulas-allycat-noi-szemmel

Fotók: http://malleycat.matt.fotoalbum.hu/

Rengeteg biciklist ismerek már, és ez jó... egyre több ember köt hazámhoz. (Nem mintha ne lenne rengeteg ismerősöm amúgyis.) :D