Ambrus Hédi kalandjai :D

Ring-ring-ring...ring-ring-ring....
"Hú! Itt van!"  - kaputelefont felveszem és mondom:
"3.emelet, jöjjön csak!" - Ezzel a lendülettel lerakom a telefont és futok a pénztárcáért. "Mennyi volt a rendelés?! Nézd meg gyorsan!" - mondom Tominak.
Ismét csörög a telefon....
Tomi: "Háhá, letetted és nem engedted be????!!! :D"

/Hát mit mondjak... ezért van az ambrushedi kalandjai./

Az év kezdete

Hmmm....hát sikerült mindenből levizsgázni végre, valahára.
Nemsokára indul az új félév, s talán írhatom a szakdolgozatom is végre. Persze ez kevés elfoglaltságot jelentene, ezért ismét megterhelem magam kicsit.... beiratkoztam angol tanfolyamra a középfokú nyelvvizsga végett. Az év szegénységben fog telni, de legalább gazdagabb leszek párpapírral és okosabb némi tudással.

Jack egyre okosabb. Sokat foglalkozunk vele és viszonylag gyorsan tanul. A tavaszi fáradtság kezd erőt venni rajtam, ezért küzdöm ellene hősiesen, sok gyümölcsöt, zöldséget, vitamint igyekszem enni.
Terveim közt szerepel, hogy ismét bringára pattanok, de elég korán sötétedik még, így inkább várok pár hetet. Addig levegőzés gyanánt a kutya sétáltatás szolgál addig.

Csak tanunlni...

Kb. másfél hónapja vagyok elcsúszva egy beadandó anyaggal. Meg kéne írnom, de nem könnyű. Mellette készülni kéne már, gyakorlatot teljesíteni, esszéket írni. Mindezt persze munka mellett, otthon mellett.

Ma végre kitakarítottuk a nappalit, de hátra a konyha, a fürdő is. Persze én vagyok a barom, mert ha minden nap 15 perccel korábban kelnék, talán megmaradna a rend folyamatosan, s csak porszívózni, felmosni kellene.

Persze mindig elhatározom, hogy mostantól másképp lesz, de a megvalósítás már nem mindig sikerül.

Nem baj, most ismét elhatározom. :)

Ismét csinosodott kicsit a lakás. Elhoztuk a kanapém, vettünk rá huzatot, díszpárnát is. Festenem kéne még egy képet, nameg a rég tervezett falióra is elkélne, de lassacskán egyre otthonosabbá válik birodalmunk.

Már megvettük az első karácsonyfa díszeket is, s megállapodtunk, hogy egy pici fát díszítünk majd fel. Alig várom már az első közös ünneplést. Jack is kapni fog valami szépet. :D

Amikor diplomatikusan vagyok köcsög

"Olyan ritkán jöttök!" -panaszkodik.

Hát ha valamivel, akkor ezzel tuti el lehet borítani az agyam. A másodiknál nem bírtam megállni és közöltem: "Hiába a kert, Jacket nem lehet elengedni. Mindenhol veteményes, virág. Így elég nehéz... nálunk Jack teljes jogú családtag. Ott van, ahol mi is... így elég nehéz jönni."

Talán mondott még valamit szabadkozásul, de már próbáltam nem figyelni. Idegesített a tudat, hogy a kutya kint fekszik egy másfél méteres póráz végén az esős időben, miközben eleve náthás. A vásárolt kutyaházba nem volt hajlandó belemenni, így nagy nehezen kapott némi helyet az eresz alatt. Várta a megváltást, ahogy én is.

Jelen és jövő... mindennel...

Sokminden történt az elmúlt időkben megint... végre sikerült szabadságra menni, aminek rettentően örülök. Gyakorlatilag munkábaállásom ótanem vettem ki szabadságot, így rettentő kimerült voltam már. Az elmúlt napokat hármasban töltöttük aktív dögléssel. :)

Rájöttem, hogy kutyával pihenni nehezebb, mint gyerekkel, hisz nem lehet mindenhová bevinni. Ennek eredményde, hogy nem éltünk végül egy balatoni meghívással. Persze fádradtak is voltunk elindulni, de másik jelentős gond, hogy a strandokra nem lehet bevinni Jacket, a lakáson kívül pedig még nem volt egyedül. A kutyafuttatóból is képes kiküzdeni magát, ha vízért megyek és otthagyom, nemhogy egy idegen kertből, egyébből.

Megoldásképp elmentünk a Luppa bányatóhoz fürdeni, amit mindd rettentően élveztünk.

Hétfőn bementem a fősulira és kiderítettem, hogy befejezhetem másoddiplomás tanulmányaim.

Valószínűleg ez alatt az év alatt befejezhetem egyéni tanrenden munka mellett, így hamarabb ki tudok harcolni fizu emelést, ha leteszem a nyelvvizsgát is. Szerencsére a sulinak olyan régi része vagyok, hogy mindenki segítségemre van. Kávéval fogadtak, beszélgettünk, és mindent megbeszéltünk a flott folytatás érdekében.

Szeptemberben kemény hónap vár rám... szociális vásárt tartunk, továbbképző konferenciára megyek, előadást tartok angolul (ettől félek), Edelénybe utazom a csapattal házakat rendbehozni, Ambrus találkozóra megyünk, Jack fél éves oltásait meg kell kapnia, ill. Tomi szülinapját ünnepeljük! Persze mindezek mellett a hétköznapi munka, család, kutya jelen van, így nem igazán tudom, hogyan is fogom megcsinálni mindezt.

Vajon hogyan csináljákmások? Annyiszor látom, hogy egyesek tökéletes háziasszonyok, munkaerők, hallgatók, anyák és kitudja még mik egyszerre... nem idegesek, időre készek mindennel, sikeresek minden területen...

Én nem tudok mindenben megfelelően magas színvonalat nyújtani... örülök, hogy legalább még anya nem vagyok.

Fura érzések

Papa múlt hónap végén távozott közülünk... még mindig képtelen vagyok felfogni, bár a temetésen túl vagyunk. Hiányzik szegény, bár tudom, hogy ez neki már nem volt élet.

Ahogy egyre több ember távozik mellőlem a "másvilágra", azon gondolkozom: vajom tényleg létezik másik dimenzió? Vajon Anya és papa találkoztak odafent? Milyen lehet a folytatás és meddig tart?

Vajon ott is annyi kötelesség van, mint itt földi létünkben? Kezdek belefáradni a kötelességekbe. Míg korábban másfél állást, egy főiskolát és egy teljes háztartást láttam el reggel 5-ös keléssel és futással, most a főállásom alig birom a magánélet mellett, s egyre többet időt is szeretnék a családommal együtt tölteni. Vajon mitől változtam meg így??? Vajon melyik volt a jobb? Egy biztos. Élvezem, amikor a családommal lehetek. :)

Örök nyugalom...

Hétfőn voltunk megnézni mamával a Jáhn Ferenc Kórház csepeli telephelyét Papa részére. Mama kezdett belefáradni lelkileg és fizikailag az ápolásába, ezért a Hospice javaslatára megnéztük a Krónikus és Rehabilitációs részleget. A dolgokat rendben találtuk a főorvos asszony és pszichológus kedvesek voltak.

Szerdán szállították be Papát délelőtt mentővel. Csütörtökön munka után meglátogattam. Vittem neki újságot, ásványvizet. Aludt épp... felkeltettem, de nem akart rámnézni, nem beszélt. Kérdezgettem, meséltem neki kicsit, s mikor láttam, hogy fáradt, mindjárt alsziktovább, elköszöntem tőle.

Ma szombatra ígértem ismét látogatásom... reggel 5 és 6 között telefonált Mama, hogy Papa örök nyugalomra tért.

Jobb ez így neki... örülök, hogy láthattam csütörtökön még. :(