Rájöttem, hogy kutyával pihenni nehezebb, mint gyerekkel, hisz nem lehet mindenhová bevinni. Ennek eredményde, hogy nem éltünk végül egy balatoni meghívással. Persze fádradtak is voltunk elindulni, de másik jelentős gond, hogy a strandokra nem lehet bevinni Jacket, a lakáson kívül pedig még nem volt egyedül. A kutyafuttatóból is képes kiküzdeni magát, ha vízért megyek és otthagyom, nemhogy egy idegen kertből, egyébből.
Megoldásképp elmentünk a Luppa bányatóhoz fürdeni, amit mindd rettentően élveztünk.
Hétfőn bementem a fősulira és kiderítettem, hogy befejezhetem másoddiplomás tanulmányaim.
Valószínűleg ez alatt az év alatt befejezhetem egyéni tanrenden munka mellett, így hamarabb ki tudok harcolni fizu emelést, ha leteszem a nyelvvizsgát is. Szerencsére a sulinak olyan régi része vagyok, hogy mindenki segítségemre van. Kávéval fogadtak, beszélgettünk, és mindent megbeszéltünk a flott folytatás érdekében.
Szeptemberben kemény hónap vár rám... szociális vásárt tartunk, továbbképző konferenciára megyek, előadást tartok angolul (ettől félek), Edelénybe utazom a csapattal házakat rendbehozni, Ambrus találkozóra megyünk, Jack fél éves oltásait meg kell kapnia, ill. Tomi szülinapját ünnepeljük! Persze mindezek mellett a hétköznapi munka, család, kutya jelen van, így nem igazán tudom, hogyan is fogom megcsinálni mindezt.
Vajon hogyan csináljákmások? Annyiszor látom, hogy egyesek tökéletes háziasszonyok, munkaerők, hallgatók, anyák és kitudja még mik egyszerre... nem idegesek, időre készek mindennel, sikeresek minden területen...
Én nem tudok mindenben megfelelően magas színvonalat nyújtani... örülök, hogy legalább még anya nem vagyok.
