Néha nehéz...

Nehéz feldolgozni azt a veszteséget, mely kézzel megfoghatatlan...
Nehéz elveszteni olyan embert, akit talán sosem ismertem igazán, mégis jelentőségteljes, mert értéke volt az együtt töltött időnek, s szenvedés érezni a hiányát annak, ami el sem kezdődött - a barátságnak.
(Köszönöm a mosolyt, a kellemes perceket, a fantasztikus beszélgetésket és mindent, mi szavakban ki nem fejezhető, mert a világ összes szava is kevés lenne...)

Itt dolgozom. Büszke vagyok, hogy itt dolgozhatom.

http://index.hu/video/2010/03/04/kiasztaloskodjak_magukat_a_hajlektalansagbol/

Jelentés ;)

Hát a gondok nem halványultak, de könnyebben veszem az akadályokat. Mivel kezd egészségem rámenni megint, úgy döntöttem, hogy más is csinálhat valamit a családban, nem kell nekem mindig ugrálni.
Papa dolgait most mamára hagytam. Helyette járok fogorvoshoz, háziorvoshoz saját dolgaimmal, megszüntettem rendőrségi feljelentésem, amit az iwiw profilom feltörése miatt tettem, és élem a mindennapokat Tomival boldogan. :) Rengeteget old rajtam, bár még így is sokszor ingerlékeny vagyok sajnos, de próbálok nem bántó lenni és viszonozni azt az örömöt, amit nap, mint nap ő ad nekem. Örülök, hogy mellettem van.
(KÖSZÖNÖM NEKED!!!)