Egyik szemem sír,a másik nevet

A lelki kötődés kettős játék... ha megszeretesz valakit, a halál közelségével elkezdesz rettegni is, mert egyel több ember van, akit elveszíthetsz...

Áttekerünk az élet erdelyében

Rengeteg a gond, a baj... minden pillanatban akadályok keletkeznek. Morfin kell, de nincs orvosi javaslat, nem írhatja fel a házi doki, infúzió kell, de a receptet meg kell szerezni, nem elég csak felíratni, az orvos szabadságon... nem sorolom.

Nem csüggedek... KáTzMérral minden hegyen áttekerünk ketten.

Haldoklik

Papa ma reggel vért hányt. Mama telefonon hívott, rohantam ahogy tudtam. Hívtam a mentőt, jött az ügyelet. A keringés összeomlott...

Elviszik az angyalok magukkal, befejeződik a földi szenvedés.

(Kiborultam.)

Enyhül az idő.

Kezd melegedni az idő, s ezzel kedvem is kicsit jobb.

Papának sikerült szereznem 3 "felesleges" infúziót arra az esetre, ha baj lenne és azonnal kellene használni.

Mama melanóma kontrollja jól sikerült, így csak június végén kell ismét vizsgálatra mennie.

Papa jól van, de unja már az életét.

Nagynéném részére fel kell kutatnom a háziápolás minden lehetőségét, mert pár héten belül kiengedik a kórházból és felügyelet kell majd részére. Dolgozni nem mehet vissza tartósodó "zavart" állapota miatt.

A család többi tagja jól van szerencsére. Én ugyan néha kicsit lemerülök lelkileg, de próbálok figyelni magamra. Nameg van aki figyel és vigyáz rám. :)

Egyre nehezebb...

Egyre nehezebb...

mindig maximumot nyújtani,

mindig mindenkinek megfelelni,

mindig nyugodtnak lenni,

mindig menni és csinálni.

Soha sem sírni,

soha sem idegeskedni,

soha sem panaszkodni,

sha sem megállni,

Soha, de soha nem hibázni.

Mert csinálni kell, ÉRTE, ÉRTÜK,

tartani bennük hitet, lelket;

hogy egy nap még minden szép lesz,

BOLDOGSÁG és TELJES ÉLET.

S ha megkérdezik: "mikor?"

Optimista tekintettel naívan azt mondani:

"Hamarosan... remélem, mert ez már pokol."

S várod csak várod a megoldást,

a Bibliában írt megvilágosodást,

mert próbálsz hinni a mesékben,

ez segít át minden percben, az élet fura erdejében.

S ha megleled majd AZT az ösvényt,

nem lesz olyan akadály,

mely megtorpant, s könnyeket csal szemedbe,

mert vidám játékossággal ugrod át.

Papa

Papa kezd "leszáradni a lábáról". Holnap jön a Hospice szakápoló.

Szörnyű olvasni azokat a dolgokat, amiket már eleve tudtam... mégis borzalmas így.

Délután hasgörccsel telefonálgattam, mint egy veszett kutya az orvosoknak és a Hospice-nek, nehogy elvigyék papát kórházba.

(Este elsírtam magam... közeleg az idő... el kell búcsúznom.)

Ez az én életem! - (Dühöngő)

Sok dolgot megéltem, s megélek nap mint nap. Sokat hibáztam, mégis el kellett követnem azokat a hibákat, amiket elkövettem. Nem bántam meg semmit.

Büszke vagyok arra, amit teljesítettem, s teszek nap, mint nap a családomért, a barátaimért, magamért.

Egy dolgot azomban nem tűrök senkitől: ítéletet. Ez az én életem! Csinálja utánam bárki, s mondja azt, hogy könnyű jóbban csinálni!

Könnyű papát megmosdatni, ellátni, a családommal együtt élni, a munkahelyemen megfelelően teljesíteni és ezer meg ezer részletben az élet egyéb területén megfelelni.

Aki ennél jobban teljesít, tisztelem és becsülöm, de ne merjen senki elítélni semmilyen területen!

Ember vagyok és vannak még érzéseim.

Világmegváltó

Világmegváltók voltunk ma. Bele kellett mennem a játékba. Nem szabadott ellent mondani neki, mert akkor feldühödik és agresszív lesz... ki tudja, ilyen állapotban mire is képes.
Ő akar lenni a Dalai Láma. Ő akar lenni az első, mert korábban sose volt még... kérte, hogy engedjük meg most az egyszer.
Hét napunk van, ma volt az első. Felturbózott időben jártunk, mindent elterveztünk. Holnapra meghívtuk lista szerint azokat, akik lesznek még lámák egyszer, holnaputánra azokat, akik már voltak. - Tőlük okulni kell. Élő és holt egyaránt ott lesz. A titkos vonalon hívtuk őket...

Nem,én jól vagyok. Nagynéném kevésbé. Olyannyira meg akart gyógyulni, hogy bele zavarodott elméje. Ma rá vigyáztam, míg nagybátyám munkáját próbálta végezni és orvosi ellátást szerezni.
Sosem éreztem még magam ilyen kimerültnek és bánatosnak egyszerre. Az idő lelassult, a percek óráknak tűntek. Életem leghosszabb délelőttje volt.