2010. június 21., hétfő

A mindennapi félelmek

Jack managyon megijesztett... hányt reggel egymás után háromszor. Délben elkéretszkedtem munkából és siettem haza. Útközben vettem csirke szívet, hogy főzhessek neki diétás ebédet, ha mégsem lenne nagy a gond.
Szerencsére nem volt baja.
Jack egyre nagyobb... reggelenként ébresztjük egymást. Megszokta, h felmosással kezdődik a nap, aztán reggelit kap, s megfőzöm a kávém. A forró ébresztő alatt ő ölemben fekszik, simodatom 10 percig. Ezt követően öltözés közben dobálom részére a labdát, beszélgetek vele, míg a fürdőben tollászkodom, vagy figyeli szóváltásunk Tomival. Rendkívül okos, értelmes. :)
Most volt pénteken 12 hetes, így végre megkapta a szopornyica kombinált vakcinát is. két hét múlva ismét parvo, aztán veszettségi, és megint szopornyca. A legközelebbi oltásnál vért is vetetek tőle, mert rengeteget iszik. A doki gyanakszik, hogy esetleg vese vagy máj betegsége van és ezért iszik/pisil olyan sokat...
Tomi még mindig tűri rosszaságom. Néha elképedek, hogy van még a világon, aki elvisel, sőtt szeret! Hogy mit is??? Azt nem tudom, mert mintha mindent megtennék ennek ellenkezőjéért.
Mindegy, a lényeg, hogy Tomi még bírja a strapát és rettentően szeretem.
Pár napja nem gyújtottam rá. Elhatározásom elég elszánt, remélem kitartok a végsőkig. Csak a reggeleket kell túlélni, mert olyankor rettentően nagy a kísértés.