2010. február 1., hétfő

Világmegváltó

Világmegváltók voltunk ma. Bele kellett mennem a játékba. Nem szabadott ellent mondani neki, mert akkor feldühödik és agresszív lesz... ki tudja, ilyen állapotban mire is képes.
Ő akar lenni a Dalai Láma. Ő akar lenni az első, mert korábban sose volt még... kérte, hogy engedjük meg most az egyszer.
Hét napunk van, ma volt az első. Felturbózott időben jártunk, mindent elterveztünk. Holnapra meghívtuk lista szerint azokat, akik lesznek még lámák egyszer, holnaputánra azokat, akik már voltak. - Tőlük okulni kell. Élő és holt egyaránt ott lesz. A titkos vonalon hívtuk őket...

Nem,én jól vagyok. Nagynéném kevésbé. Olyannyira meg akart gyógyulni, hogy bele zavarodott elméje. Ma rá vigyáztam, míg nagybátyám munkáját próbálta végezni és orvosi ellátást szerezni.
Sosem éreztem még magam ilyen kimerültnek és bánatosnak egyszerre. Az idő lelassult, a percek óráknak tűntek. Életem leghosszabb délelőttje volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése