2009. december 10., csütörtök

Hazám, hivatásom...

Csodálatos ez a város. felbecsülhetetlen érzés, mikor este már nyugodt lélekkel tekerek haza, mikor lenézek a hídról a Dunára, a hidkra, a hegyekre , a várra. Szeretek itthon lenni akkor is, ha itthon sosem leszek gazdag, sosem lesz akkora jövőm és karrierem, minnt külföldön.

Nem szakma ez, hanem hivatás... lelkemmel csinálom, s boldog vagyok, ha eredményt érek el. Mert nincs jobb, egy hálás tekintetnél, egy érzelmekkel teli, mégis egyszerű "köszönöm"-nél. Ezért érdemes felkelni. Ezért kell minden nap ismét belevágni. Mert 100 meg 100 kudarc mellett akad mégis sikerélmény.

Bejegyezte: dátum:

3 megjegyzés:

  1. Andrew2009. december 11. 15:15

    Te még mindig bringázol?? De hát hideg van, én két hete nem voltam utcán!:)

    VálaszTörlés
  2. Ambrus Hedi2009. december 11. 22:23

    Hát igen! Vannak a "vének", kik ki se dugják orruk, s vannak az elmebetegek, kik felöltöznek és tekernek munkába, versenyekre meg mindenfelé. Sőtt, élvezik, hogy tekerhetnek!!! :P

    VálaszTörlés
  3. Andrew2009. december 23. 16:49

    Én is élvezem hogy tekerhetek, de ettől még nem ülök bringára!!

    Boldog karácsonyt előre is! :))

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)